Vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tartó időszak. A farsang a lakodalmak, disznótorok s egyéb mulatozások időszaka volt. Hamvazószerdát megelőző 3 nap, -melyet "farsangutójának", "farsangfarkának" is szokás volt nevezni- az igazi mulatozások, játékok ideje.
Litkén az első világháború előtt farsang 3 napján nem dolgoztak, nehogy betegek legyenek. A vasárnapi litánia után kezdődött a mulatozás s tartott 3 napig. Kedden reggel a fiatalok dudaszóval, táncolva járták végig a falut nyársakkal kezükben, s a házakra betérve az alábbi verset mondták:

Ipolytarnócon a farsangkeddje a "bakkuszok" napja volt. A legények különböző maskarákat magukra öltve, arcukat álarc mögé bújtatva, kezükben nyársat tartva, táncolva, mulatozva járták be a falu utcáit.
Végül a fonóházba mentek, ahol a házaknál kapott tojást megsütötték, a szalonnát a cigányoknak adták. Levették jelmezeiket és táncolni mentek. A bakkuszoknak kedvelt játéka volt, hogy az utcán bámészkodókhoz odamentek, incselkedtek velük, bekormozták őket.
A farsangi táncmulattság a házasságok előkészítője is volt. A XX. század elején Honton az a lány, aki "valamelyik legényre számított", annak farsang vasárnapjának reggelén bokrétát küldött. Egy legény több bokrétát is kaphatott, bármennyit elfogadtak a fiús háznál, de csak azt a bokrétát tűzte kalapjára, melynek küldője neki is tetszett, akit a szülei kiszemeltek számára feleségül.
Ez a lány a legény anyjától húsvétkor rózsás pántlikát kapott. A táncmulattságban is azt a leányt illett elősször táncba vinni, akinek a bokrétáját viselte.
Ez a hosszú mulatozásos farsangi szokás a két világháború között szűnt meg, amikor is a falusi, paraszti életmód megváltozott, a falusi fiatalság egyre nagyobb számban talált munkát a környékbeli bányákban, a salgótarjáni ipari üzemben.