Mozaikkészítés lépésről lépésre, avagy így készült a mozaikos tálca

1. Kiválasztottam a tálcát és a mozaikokat, majd hamar szembesültem azzal, hogy kevés mozaikkockát vettem, és megint mehettem a boltba. Ezt elkerülendő célszerű lemérni a tálcát, kimérni, hogy hosszában és széltében hány mozaikkocka fér rá – nem szabad elfelejteni a mozaikok közötti távokat sem, hiszen anélkül a kész mű nem mutat igazán jól –, majd egy négyzetrácsos papírra felrajzolni a tálcát és megtervezni a mintát, leszámolni, hogy az egyes mozaikkockákból hány darabra van szükség, és csak utána vásárolni.

2. A tervezés folyamán használhatunk méretarányos és lekicsinyített ábrát is, viszont a színes ceruzák használata elengedhetetlen. Haladók olyan bonyolult mintákkal is kísérletezhetnek, amelyekhez a mozaiklapokat darabolni kell (ehhez pluszeszközökre is szükség van), viszont a kezdők, főleg az első munkájuknál, inkább olyan mozaikmintát álmodjanak, amelyhez csak felváltva egymás mellé kell tenni a mozaikokat. A későbbiek folyamán a színes terv lesz a kotta, amely alapján dolgozunk.

3. Portalanított felületre lehet felragasztani a mozaikokat. Nem érdemes az egész felületet azonnal beragasztózni, inkább szakaszokban, sorról sorra célszerű haladni, hiszen a mozaikok felhelyezése időigényes és pepecselős feladat. A mozaikkockák sorrendjén kívül a mozaikok közötti állandó (!) távolság megtartására is figyelni kell. Hogy könnyebben és magabiztosan haladhassunk, érdemes függőlegesen és vízszintesen is kirakni néhány sort. Itt lesz nagy segítségünkre a papírminta, mert akkor biztosan nem hibázzuk el a mozaikok sorrendjét. Nagyobb kockáknál, illetve csempéknél használhatók a műanyag távtartók, míg az apróbb távolságok kialakításának legjobb segédeszköze a fogpiszkáló. A tálcánál általános hobbiragasztót használtam, de nagyobb felületeknél inkább a csemperagasztó javasolt. Dísztárgyaknál olyan ragasztót célszerű használni, amely száradás után átlátszóvá válik.

4. A ragasztó teljes száradása után meg kell győződni arról, hogy minden mozaikkocka erősen és stabilan felragadt (fordítsd meg a tálcát, kicsit ütögesd meg, majd lehet fugázni). Igen, minden hobbiművészben él egy „kőműves”, mert a fuga ugyanaz, amit a fürdőszoba és a konyha fugázásánál használnak. Tejfölsűrűségű masszává kell keverni a fugaport és a vizet (aki színezni szeretné, most akrilfestékkel megteheti), majd a mozaikokra kenni. A kezdő fugázó néha a kezét is használni fogja, ezért gumikesztyű használata javasolt, különben úgy jár, mint én, akinek az ujjvégeit kissé megette a fuga. Pár perc szikkadás után nedves, de nem vizes szivaccsal a felesleg eltávolítható, illetve jól jön még egy száraz ruha az utolsó felesleges fugamaradék eltávolításához. Sarkokból, élekből a felesleges fuga eltávolításának célszerszáma megint a fogpiszkáló. Ha a fugázott felület bármely részén nem sikerült tökéletesen a fuga – lyukacsos lett, vagy túl sokat töröltünk ki –, akkor bizony azt a részt újra kell fugázni.

5. A fuga száradása után – felülettől függ, de a tálca egy napot szárad – el lehet végezni az utolsó simításokat. A mozaik szélét kitakarószalaggal lefedtem, hogy a tálca peremének festése során se a mozaikot, se a fugát ne kenjem össze, majd arany akrilfestékkel és egy kis patinával „öregítettem” a fát.

Csak a képzelet szab határt

A mozaik nagyszerűsége, hogy használati és dísztárgyakon kívül szobabelsők és bútorok dekorálására is alkalmas. A mozaikos asztaltól minden nőnek kicsit gyorsabban kezd verni a szíve, még akkor is, ha a kültéri mozaiknak bírnia kell az időjárás viszontagságait, valamint a fagyokat is. Mozaikot készíthetünk mozaikkockákon kívül tojáshéjból (de csak dísztárgyakon), üvegcserepekből, kavicsokból, csempéből vagy csempetörmelékből, tükördarabokból és tükörmozaikból, illetve a különböző anyagokat keverhetjük is. Minél kisebb felületet díszítünk mozaikkal, annál apróbb mozaikdarabokat használjunk. Az apró mozaikelemekből készített minták részletgazdagabbak és díszesebbek.

A tálcához 2 × 2 cm-es mozaikkockákat használtam, és 15 darabra volt szükségem mind hosszában, mind keresztben. Ha újrakezdeném, akkor inkább 1 × 1-es mozaikokat választanék, mert azzal bonyolultabb mintát is kreálhatnék, igaz, még aprólékosabb meló lenne a mozaikok felrakása. De aki szereti a puzzle-t, a mozaikot is szeretni fogja.

Technikák, ha találkoznak, nincs megállás

A mozaikkészítés legnagyobb nehézsége a bonyolult és részletgazdag minta megalkotása. A geometriai és a nonfiguratív formák elkészítése könnyű, viszont kevésbé látványosak, azonban egy szitakötős mozaik elkészítése nagy gyakorlatot és sok türelmet kíván. A dekupázs viszont megint nagy segítség. A mozaik alá – tálcára, dobozra vagy egy kis asztalkára – szalvétatechnikával ragasszuk fel a színes, mintás szalvétát. A teljes száradás után átlátszó üveg mozaikkockákkal rakjuk ki a felületet. Kiemelten fontos, hogy száradásra áttetszővé váló ragasztót használjunk! Ezután már csak fugázni kell a mozaikkockák közét és begyűjteni a bókokat.

Akit a mozdony füstje megcsapott...

A kezdeti sikerek után minden hobbiművész nagyobb álmokat kezd dédelgetni. Ha a tálcák, képkeretek, asztalok már nem túl bonyolult kihívások, álmodj merészet, és kezdj lakásfelújításba. Csak gondolj bele, mi mindent lehet csinálni a konyhában és a fürdőszobában, és a képzeleted máris szárnyal.

A függőleges felületeken készített mozaik legnagyobb nehézsége – ugyanaz, mint a csempézésé –, hogy a kész mű csak akkor mutat jól, illetve akkor elegáns, ha a mozaikkockák egy síkban helyezkednek el. Nem lehetetlen feladat, de nagy gyakorlatot és ügyességet kíván. Egyszerűbb, de ugyancsak látványos megoldás, ha egy sor csempe helyére kavicsokból készítünk mozaikot, de aki kedveli a kagylókat, tengericsillagokat, azokat is felhasználhatja.

Mozaik.lap.hu